Lipót község az ezerarcú, folyóágak szabdalta Szigetköz szívében fekvő vadregényes település. Értékei páratlanok. A Duna közelsége, a táj természeti szépségei, a mélyből feltörő különleges ásványi anyagokban gazdag termálvíz mellett a lipóti ember, a helyi közösség identitása és lokálpatriotizmusa az, amely a települést igazán különlegessé, könnyeddé, szórakoztatóvá és vonzóvá teszi.  A község Szigetköz közepén található. A településen jelenleg 782 lakos él. A falu teljes közművel ellátott (víz, csatorna, gáz, telefon, kábel tv), egy magyar-angol két tanítási nyelvű általános iskolával rendelkezik, ahol oktatás és zeneoktatás is folyik, 134 diák részére. Az óvoda 1 csoporttal működik 30 gyermekkel.   A község rendelkezik sportpályával, kézilabda sportcsarnokkal, vadászati és horgászati lehetőségekkel. 

Lipót község első írásos említését a Héderváry család oklevéltárában találhatjuk meg 1377-ben, neve akkor: Lypoltfalwa. Önálló község a Szigetköz közepén, a Duna jobb partján. Mosonmagyaróvártól keletre 15 km, Győrtől nyugatra 24 km távolságra fekszik. Lipoldt mosoni polgárnak adományozta a területet IV. Béla 1264-ben. 1377-ben pl. „Lypothfalva” néven a Héderváry család birtokaként említik. A háborús pusztítások, valamint az árvizek miatt a nép többször is kénytelen volt a Duna szigeteire menekülni, hogy a vész elmúltával újra felépítse faluját – esetleg újabb, biztonságosabbnak vélt helyen. Lipót község három helyéről tudunk: a legrégebbi falu emlékét a „”Falusziget” dűlőnév őrzi a mai főág túlsó partján, a második falu a mai nagy holtág zugában volt, a Macska-sziget dűlő környékén, itt kerültek elő a régi templom, valamint a házak maradványai, míg a harmadik telephely a mai falu, a pusztítások miatt többször újjáépítve.

Így ma egy – a történelme során immár sokadszor – újjáépített település várja a nagy számban idelátogatókat, ez utóbbiakat a messze földön híressé vált, az 1968. évi első fúrások után felszínre törő termálvizének, illetve az arra telepített fürdőjének köszönheti Lipót.

Érdemes megemlíteni a Lipótot Darnózselivel összekötő védett vadgesztenyefasort, valamint a községet északról határoló 68 ha-os Holt-Dunát, a vízimadarak fészkelő és élőhelyét. A faluban sétálgatva megcsodálhatjuk a népi építészet néhány fennmaradt szép emlékét, de megfigyelhetjük a régi településszerkezetet is: a házak apró szigetekre, helyenként mesterségesen összehordott kis dombokra épültek, míg az utcák a régi medrek helyén kanyarognak – így „nagyvízkor” ladikkal lehetett a házak között közlekedni.